Összefoglaló 2009 május 25-ről

Összefoglaló a Pécsi Közművelődési Tanács nyilvános üléséről

Civil Közösségek Háza

Kerekasztal-beszélgetések az Együttműködés a döntés-előkészítésben konferencia keretében

2009. május 25.

A résztvevők lényegi kérdésekben egyetértenek, sok ötletet hallottunk, tenni akarást tapasztaltunk. Sokan hisznek a Tanács erejében, amennyiben sikerül több szervezetet is bevonniuk a munkába. A World Café módszert hasznosnak, inspirálónak találták, a beszélgetések jól működtek. Természetesen voltak temperamentumosabb és visszafogottabb megnyilvánulások is. A résztvevők szerint a városban a kulturális–közművelődési szcénát az állami intézmények, a politikusok, az egyetem és a civil szervezetek – s rajtuk keresztül a lakosság alakítja – ezek egyben a Közművelődési Tanács legfontosabb partnerei. Most szembetűnő volt a civil résztvevők túlsúlya, ezzel együtt, a résztvevők felismerték az eszmecsere és a közös gondolkodás sokféle hozadékát, születtek új tervek és felajánlások, és nyitottak a folytatásra. Tanulság, hogy résztvevők még sokszínűbb összetétele fontos lehet a jövőben hasonló találkozókon.

A Közművelődési Tanács jelenlegi tagjainak képviselői is nagy számban jelentek meg, s jövőképként a következőket fogalmazták meg: egy erős, jól működő, elszámoltatható szervezet jöjjön létre, ahol mindenkinek meg van a helye (szervezeti struktúra), ahol igényes és felelősségteljes munkavégzés folyik. A következő soros elnök szándéka szerint építhet a konferencián kibontakozó érdemi tartalmakra, melyet a következőkben az asztaloknál feltett kérdések mentén foglalunk össze.

***

Mi foglalkoztatja manapság a közvéleményt, melyek a kulturális/közművelődési terület legfrissebb hírei, aktuális ügyei?

–        Pénz, pénz, pénz.

–        Az együttműködés, az együttműködtetés és a Közművelődési Tanács munkafeltételei.

–        A résztvevők egybehangzóan kiemelték az Európa Kulturális Fővárosa 2010 programot. Erre különböző eseményekkel készülnek.

–        A jól megszokott, évek óta „bevált” rendezvényeken túl (sétatéri kirakodóvásár, gasztronómiai hetek stb.), újításokra, más színesebb programokra is szükség lenne.

–        Több zenei rendezvény, amelyben nagyobb teret kapna a komolyzene is.

–        Új kezdeményezésként ki kellene vinni rendezvényeket a falvakba, hogy az ott élő emberek bevonásával az ő életüket is színesebbé lehessen tenni, hiszen ezek az emberek nagyon ritkán jönnek a városba.

–        Új terv volt a város köztereinek alternatív használata. ( Jókai téri virágkert)

–        A kormány biztosít egy új 100 millió forintos alapot az EKF programokra, amiből a civil szervezetek is részesülnek.

–        Új felvetés az Ifjúsági EKF 2015-ben.

–        Vadaspark-, Állatkert-, Vidámpark-projekt.

–        További kihasználható lehetőségek az Egyetemmel való kapcsolat kiépítésében.

–        Városi Civil Kerekasztal megalakítása.

–        Együttműködési lehetőségek az önkormányzat Humán Főosztályával.

–        Milyen feltételek mellett működik a Közművelődési Tanács, milyen költségekkel jár a tagság. Mennyire képes a Közművelődési Tanács ellenőrző funkcióját gyakorolni?

Attól, hogy változott a városvezetés, mi változhat a pécsi kultúrpolitikában?

A résztvevők véleménye ebben a kérdésben megosztott: akik nem hisznek a változásban, akik reménykednek a változásban, és akik biztosak a változásban.

Az első a csoportba, a kételkedők közé tartozók szerint a városban a kultúra egy megadott pályán fut, és ebben nem okoz elkanyarodást a megváltozott városvezetés, például a kulturális stratégia több éve megszületett és 2013-ig van érvényben. Nem hiszik, hogy a mostani vezetés gyökeres változtatást vinne véghez. Hiányzik a bizalom a civil szervezetek felé és kapacitásproblémákkal is sokan küzdenek. Kérdés számukra, hogy vajon nyit-e a városvezetés ebbe az irányba? A mostani vezetés akar-e változtatni, megismerni, irányt váltani?

A reménykedők szerint az EKF eddig burokban volt, de most bízni lehet abban, hogy ezután befogadja a civil szervezeteket is. Kiemelték az összefogást, az EKF megmentését, a rossz kommunikációt, melyen változtatni kell. Hosszú távon kell gondolkodni, nem csak 2013-ig. Szakmai megalapozottság kell, nem pártfüggőség. Hallatni kell a hangot, ebben látják az erőt. Megfelelő szakmai háttér mellett jól működhetne az érdekérvényesítés is. Több támogatás kellene, ami mindenkinek az érdeke lenne.

Az optimisták hisznek a civil mozgalom erősödésében, az összefogás erejében. Az új vezetés nyitottabb lesz a civilekre, mondják azok, akiknek már sikerült elérni néhány pozitív dolgot az új városvezetéssel. A Pécs Baranyai Origo-Ház Egyesület – Öntevékeny Keleti Városrész –, egy olyan írásbeli együttműködési megállapodást kötött, mely többek között magában foglalja, hogy 3 havonta leülnek a Polgármester Úrral, és megtárgyalják az aktuális ügyeket.

Az új városvezetés felé megfogalmazott elvárások:

– Ne azt lássák a civilek, hogy a politika irányít, ne várjanak, hanem fordítsák meg az eddigi folyamatot és adjanak be javaslatokat, hiszen a kultúrát ők irányítják.

– Ne a nagyberuházásokról szóljon az EKF, hanem a város több mint 2000 éves múltjára alapozzon, de ezért összefogással tenni kell.

– Történjen szemléletbeli változás az EKF-el kapcsolatban. (Amit az intézmények nem tudnak ellátni, sok feladatban segíthetnének a civil szervezetek.)

– Jó lenne, ha a szakma előtérbe kerülne, és nem a személyes kapcsolatok befolyásolnák a döntéseket. Sajnos eddig nem feltétlenül a szakmailag jó pályázat nyert.

– Szeretnék, ha változna a bürokrácia, a rengeteg papírmunka elveszi a kapacitást.

– Több lehetőséget szeretnének a civileknek, és hogy a támogatások nem pártmegítélés alapján történjenek.

Ellentmondást lehetett kihallani a kulturális rendezvényhelyszínek kiválasztásával kapcsolatban. Volt, aki szerint hibás döntés ezeket a Belvárosból kiköltöztetni, falak, paravánok közé (Zsolnay Kulturális Negyed), mert akkor a belvárosban nem marad semmi.

Hogyan működne optimálisan a döntés-előkészítő folyamat és az érdekérvényesítés?

Ehhez a témához – részben meglepő módon – főként a Közművelődési Tanács jelenlegi tagjai tudtak érdemben hozzászólni. Jellemző volt a nem tanácstag civilek körében az információk hiánya és az igény az átfogó tájékoztatásra, ezért a beszélgetések rendszerint erre kanyarodtak. A beszélgetőpartnerek igényelték az érdekérvényesítési/döntés-előkészítési folyamat elemi tisztázását, a Közművelődési Tanács mibenlétének, eddigi működésének megismerését. A beszélgetésekből leszűrhető igények alapján kiemelt, jövőbeli feladat lehet a Közművelődési Tanács nagyobb (szakmai) nyilvánosságának megteremtése.

A döntés-előkészítési és érdekérvényesítési folyamat optimalizálására a következő javaslatok születtek:

–        „Döntéshozatali térkép” elkészítése, ami meghatározná a különböző döntési folyamatok gócpontjait, így a Közművelődési Tanács megfelelő helyekre tudná az aktivitását koncentrálni.

–        Információgyűjtés, ami minél szélesebb körben felmérné a helyi szintű igényeket, valamint lehetőséget biztosít a Közművelődési Tanács bővülésére. Markánsan megjelenített vélemény volt, hogy ennek előkészítése a város területi szintű felosztásával érhető el.

–        Közművelődési ügyeket érintő kérdésekről egy részletes javaslat elkészítése (problémák, megoldási lehetőségek stb.), ami 2009 novemberéig az önkármányzat Humán Főosztályán keresztül a Kulturális Bizottság elé kerül, mint következő évi előterjesztés.

–        Jogszabályi változtatás, ami döntési jogot biztosítana a Közművelődési Tanács számára a Kulturális Bizottságon belül. A változtatás jogi hátterének lehetőségeiről nem tájékozott senki.

–        Együttműködési megállapodás „kikényszerítése”, ami biztosítja az érdekek képviseletét. (Tartalmát illetően nem hangzottak el részletek, viszont példaként előkerült a Pécs-Keletet érintő Páva Zsolt polgármester által aláírt együttműködési megállapodás.)

Hogyan fokozható a civil részvétel az EKF-ben?

Mit tehetnek a civilek az EKF-ben és milyen feltételek mellett?

„Több felelősséget kellene adni a civileknek”

A politika rátelepedett az EKF-re, ez az oka sokak szerint a sikertelenségnek. Másrészt 3 év alatt sok csapás érte a városvezetést, ez is gátló ok lehet. Nem volt idő egy, a civil társadalommal való közös koncepció kialakítására.

Többen úgy gondolják, hogy „akkor lesz sikeres az EKF, ha elfogy a pénz”. Félő, hogy az történik jövőre, hogy a civilek viszik majd az EKF-et, olyan programokkal, amit amúgy is elvégeznének, és az EKF meg csak ráteszi a pecsétet. Ezért ne támogatást kapjanak a civilek, hanem ellenszolgáltatást a munkájukért. Fel kell dolgozni az elmúlt 2-3 év tapasztalatait és a beruházások fenntarthatóságáról még mindig érdemes vitát kezdeményezni az illetékesekkel.

Változásokat kellene elérni ennek jegyében az alábbi területeken:

–        Átláthatatlanok a döntéshozatali folyamatok kulturális ügyekben.

–        Nem hatékony a Management Központ működése, ahol amúgy rendelkezésre áll a szükséges anyagi és szellemi kapacitás.

–        Rosszak a tapasztalatok az EKF kommunikációs csatornáiról (megválaszolatlan levelek).

–        Eltelt a felkészülési az idő, és a program előreláthatólag csak a belvárosra és környékére koncentrálódik majd sajnos.

Az EKF lehetőségei. Az EKF túldimenzionált abból a szempontból, hogy a turisztikára építene, ez hiú remény marad addig, amíg nincs autópálya, illetve egyéb infrastrukturális feltételek. Turisztikai komplexumok létesülhettek volna (Vidámpark, Vadaspark), de ennek lehetősége már elúszott. Így a turisták más környékbeli helyekre mennek.

Más vélemények szerint viszont az EKF nem csak a turisztikai ipar fellendítésére szolgál, hanem EKF cím egy kezdő lökést jelenthet és egyben egy új orientációt egy kulturális alapú gazdasági modell irányába, mely messze nem a turisztikára épít kizárólagosan. Ez Pécs egyetlen lehetősége gazdasága életben tartására. Túl a programéven, az EKF tulajdonképpen egy városi kulturális folyamat, amely nem a programévre koncentrálódik.

Városi közterek kulturális hasznosítása. 40 évvel ezelőtt társadalmi összefogásból születtek meg a ma csak halódó közterek, mint amilyen a Vidámpark, amelynek a sorsa ma ingatlanspekuláció függvénye. Vissza kell adni a városnak a pihenőhelyeket, alternatív kulturális használatra kell azokat bocsátani. (Sokszor fordult elő összehasonlítás más vidéki városokkal, különösen Debrecent, Miskolcot és Szegedet érintik dicsérő szavak az utóbbi évek sikeres városrekonstrukciós beruházásai miatt.)

1. Az önkormányzat nem tudja vállalni ezeknek a területeknek a fenntartását hosszú távon, az őrzésről nem gondoskodik, és az átalakítási munkálatokat nem tudja finanszírozni: ezért nem megoldás számára azok alkalomszerű bérbeadása. Olyan együttműködési konstrukcióban kellene gondolkodni, mondja az önkormányzat munkatársa, amelyben az önkormányzatot nem csak helyszínekért keresik meg, hanem vele közös programszervezésben is gondolkodnak a civil szervezetek.

2. Önkormányzat tulajdonában lévő közterek a Holding kezelési körébe tartoznak, ez utóbbi a hatóság szerepét tölti be az engedélyek tekintetében, és pénzt vár a tulajdonában lévő terekért. Mivel így a közterekhez való hozzáférés az önkormányzat számára is korlátozott, az EKF programévre sem tudnak készülni. Fizetni kell a területért, mert a rajta létesülő legtöbb programnál profitszerzésre is sor kerül (pl. vendéglátás). A Kulturális Biztottságnak nincs ehhez hatásköre.

Hogyan működjön a Közművelődési Tanács?

Mik legyenek a következő lépései?

Saját működés:

  • Tagok legyenek aktívabbak!
  • Részvétel, „Benne lenni a munkában.”
  • Operatív együttműködés javítása.
  • Feladatok elosztása egymás között, esetleg feladatátvállalás az önkormányzattól.
  • Egy évre előre elkészíteni a tervezetet, amit az önkormányzat beépít a programjába.
  • Az elnöki szerep, mandátum-idő, feladatok átgondolása (ld. később).

Stratégia, vezetés, finanszírozás alapkérdései:

  • Szélesebb társadalmi bázisra való alapozás szükséges.
  • Pr, marketing: a Közművelődési Tanács ismertségének, presztízsének növelése.
  • Saját identitás meghatározása (ez elvárás is felé).
  • A partnerek között prioritásokat meghatározni.
  • A Tanácsnak szüksége van stratégiára: a területi és/vagy szakmai felosztás, a tagok bővítése terén, és fontos lenne irányok kijelölése az információk gyűjtésével és feldolgozásával kapcsolatban is. Kihívást jelent, hogy a tagság bővülésével, és ezáltal az érdekek megtöbbszöröződésével együttjárhat a folyamatos stratégia-változtatás szükségessége, így a Tanács jelenlegi állapotában nem lehet egy stabil hosszú távú stratégiát kialakítani. Előreláthatón szükséges lesz az SZMSZ folyamatos változtatása is – mindezt főképp a taglétszám növekedésével kötik össze.
  • Az elnöki szerep. Az elnök képviselő és/vagy koordináló (operatív) szerepe tisztázásra vár, mivel a kettő együttes ellátása a későbbiekben (a taglétszám bővülésével) nehézkessé válhat. Félő, hogy túl nagy hangsúlyt kaphat az elnök személye. Javaslat: a szerepeket és az ezzel járó feladatokat meg kell osztani: vagy további formális tisztségviselőkkel, vagy alkalmi, feladatra szóló személyes vállalásokkal (pl. tanácsban mindenki vállaljon valamilyen feladatot, mert túl sok hárul az elnökre).
  • Az elnöki mandátum időtartama. Az elnök mandátumának meghosszabbítása merült fel, mivel az önkormányzat munkatársai és a képviselők személyekhez kötik az egyes intézményeket, így a Tanács folyamatos jelenlétét, hangsúlyozását elősegítené egy személy min. 1 éves jelenléte. E mellett szól, hogy a tanácsot képviselje az (egy hangadó) hosszabb távon, aki erre leginkább alkalmas (magától kialakul vagy választással). Ellenvéleményként elhangzott, hogy az önkormányzatnak nem az elnök személyéhez, hanem a képviselői szerepéhez, jelenlétéhez kellene kötni a Közművelődési Tanácsot, valamint, hogy a tagok szempontjából fontos az elnökségben betöltött szerep folyamatos változása, a demokratikus működés és a szereppel kapcsolatos tanulási folyamat miatt. További javaslat: kettős (leköszönő és soros együtt), avagy hármas (leköszönő, soros és a következő) folyamatosan változó (félévente) elnökség működése.
  • Finanszírozás. A Közművelődési Tanács féléves működésének finanszírozása az SZMSZ szerint az elnök szervezetére hárul. Ez olyan különbségeket eredményezhet a Közművelődési Tanács időszakai között, ami a folyamatosságot és a demokratikus működést gátolhatja. Ennek elkerülésére a közös teherviselés (pl. tagdíj formájában) ötlete merült fel.

Szereplehetőségek a Közművelődési Tanács számára:

  • Összekötő/közvetítő/érdekképviselő: a szervezetek és az önkormányzat között, az érdekérvényesítés programjához kapcsolódóan.
  • Kontroll: feladata a nyomonkövetés és szükség szerint az elmaradások, hiányosságok miatti felelősségre vonás.
  • Együttműködő, szolgáltató: meglévő és új feladatok elosztása, átvétele az önkormányzattól (de ezáltal is elősegítve a nyomásgyakorlást).
  • Résztvevő a döntéselőkészítésben: javaslatok, véleményezések, tanácskozási jog, részvétel a döntéshozatalban.
  • A nyilvánosság biztosítója: A kultúrát és közművelődést érintő dokumentumok biztosításával olyan átláthatóságot eredményezhet, ami alapja a közös érdekképviseletnek, ezzel kontrol szerephez juthat a döntések felett.

Egyik jellegzetes, nagyon érdekes dilemmánk volt, hogy a Közművelődési Tanács jellege szerint inkább érdekképviselet vagy szakértői munka? Mivégre alakult, mi a célja:

Képviselje a csatlakozott tagok különböző érdekeit, az ezekből kialakuló közös irányokat, és/vagy más a Közművelődési Tanácshoz nem csatlakozó civilek és általános civil ügyeket (érdekképviselet), vagy legyen egy független szakértői tanács, amely javaslatokat tesz a Kulturális Bizottság és más döntéshozó testületek felé a közművelődést érintő kérdésekben (szakértői munka). A válaszok szerteágazóak voltak, közös álláspont nem alakult ki.

Mivel foglalkozzon ősztől a Közművelődési Tanács? Milyen ügyeket képviseljen?

Kommunikáció, külső kapcsolatok:

  • Kampányolni a többi civil szervezetek felé,
  • Honlap létrehozása,
  • A tagság bővítése,
  • Kiadványok szétküldése,
  • Rendszeres fórumok,
  • Kommunikáció a társadalom felé és a tagok egymás között,
  • Kapcsolat kiépítése az egyetemmel (elvárás is),
  • Objektivitás az önkormányzat felé (elvárás),
  • Megfelelő működtetés–együttműködés az önkormányzattal,
  • Felderített információkat be kell csatornázni a Tanácsba.

Soron következő ügyek, feladatok, célkitűzések:

  • Annak a szabályozási problémának a többlépcsős megoldása, hogy alapítványok nem vehetnek részt a Közművelődési Tanácsban, ennek megváltoztatására lenne szükség, addig pedig informálisan, de reprezentálható módon, ezeknek is biztosítani kéne a csatlakozás lehetőségét.
  • Önkormányzati döntéshozó csoportok, felelősök, bizottságok, döntéselőkészítők. Később ezeket a pontokat be kell csatornázni a Tanácsba.
  • A kultúrát és közművelődést érintő dokumentumok biztosításával olyan átláthatóságot eredményezhet, ami alapja a közös érdekképviseletnek, ezzel kontroll szerephez juthat a döntések felett.
  • Források bővülésének elérése a kulturális területen.

Fejlődési területek:

  • Igény van a szakmai fejlődésre, oktatások az újonnan belépett tagoknak illetve továbbképzés a már tag egyesületeknek.
  • (Az átláthatóság biztosításához) szükséges az információk megfelelő feldolgozása, irányítása, amihez szüksége van a szereplőknek egy tanulási folyamatra. Nincsenek meg ehhez a feladathoz a megfelelő feltételek (kapacitás, pénz, idő stb).
  • Az önkormányzat, és más állami intézmények működésének megismerése, Tisztázni az EKF és az önkormányzat döntéshozatali rendjét, kompetenciaterületeit (az összemosás részben információhiány miatt van).

Intézmények és civilek. partnerek vagy riválisok?

A város természetesen ragaszkodik saját intézményeihez, de az önkormányzat intézményei sem kapnak az önkormányzattól programokra támogatást, nekik is pályázni kell – ám egyes civil hangok automatizmust vélnek ebben a támogatási rendszerben felfedezni. „Fenn kell tartani az önkormányzati intézményeket, hiszen ezek, mint ‚szociális tér’ működnek, különböző társadalmi csoportokat tudnak általuk összekapcsolni” – az intézmények az érintkezési felület fenntartását vállalják. A civilek is elismerik, hogy erre szükség van, azzal a kiegészítéssel, hogy kellenek független kulturális közösségek, akik szintén használhatják ugyanezeket a tereket.

A Zsolnay gyárban működő LABOR Kísérleti Kultúrtér erre egy jól működő példa (számtalan külső programot, alkotócsoportot fogadtak be alkalomszerűen), melyet a város tulajdonában lévő más ingatlanokra, közterületekre is ki lehetne terjeszteni. A város adja az intézményeket, a hátteret, a civilek pedig adják a programot. A civilek is létre tudnak hozni gazdaságilag független intézményeket, egyesületi fenntartással, jó példa a Labor Szociális Szövetkezet.

A civil összefogás, érdekegyeztetés egyik jelentős akadálya, hogy nem ismerik egymás munkáját a társadalmi szervezetek, nincsenek egy szinten aktivitás szempontjából.

Gyökerek és Szárnyak Civil Fejlesztő Műhely

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: